Reggel viszonylag boldogan keltem fel,hiszen ma van az első sulis nap!Na jó,ezt egy kamasz szájából furcsa hallani,de ez más.A mai napon elkezdődik a gimi.Megnéztem a telefonom az időt és...Na egy szóra álljunk meg.Mielőtt még valaki azt hiszi,hogy én valami nagy gazdag pláza cica vagyok az réved.Igen egy biztos,hogy gazdagok vagyunk.Igen Iphone 6s-em van,MacBook-om...stb.De ettől még nem vagyok holmi elkényeztetett kis szajha.Na mindegy...6:00 volt,vagyis még van másfél órám.A bőröndjeim már be vannak pakolva,és a kocsiban vannak.Lementem,csináltam magamnak egy kis kávét,ettem youghourtot,és már el is ment 20 perc.Bementem a fürdőmbe és elkezdtem kivasalni a hajam.Miután végeztem feltettem magamra egy kis sminket (szempillaspirál,szemceruza,halvány barna és fehér szemhéj púder,szájfény).Mivel ofőnk azt írta nekünk,hogy mindenki olyan ruhába menjen ami saját magát jelképezi,ezért én egy sportosabb ruhát választottam.És hogy miért?Már vagy 6 éve kézilabdázok.Csak sajnos az eddigi egyesületem idén már nem működik,ezért remélem Pesten majd lesz ilyen lehetőségem.Miután kiválasztottam a converse cipőm hozzá,felmentem a bátyámhoz,pontosabban Kristófhoz,megkértem hogy dobjon el a sulihoz,mivel anyáék dolgozni mennek.10 perc alatt sikeresen el is készült,így miután bepakoltuk a cuccaimat el is indulhattunk.Az út gyorsan eltelt.Vagy zenét hallgattam,vagy pedig beszélgettem a bátyámmal.1 óra alatt sikeresen oda is értünk a koleszhoz,ahol kitett majd egy puszival el köszönt.A bőröndjeimet cipelve léptem be a hatalmas épületbe.A portás kedvesen fogadott.Csináltam névkártyát,majd megkerestem azt a papírt amin ki van írva,hogy kivel leszek egy szobában.Átfurakodtam magam a tömegen,majd megkerestem a nevem.A nevem mellett Mezei Olívia neve állt plusz még az,hogy hányas szobában vagyunk.A szoba 33-as szoba lett.Felcipekedtem,majd az ajtó előtt megállva felkészültem a legrosszabbra.Miután benyitottam kellemes csalódás fogadott.Ahogy beléptem,egy kis előszoba féleség fogadott,ahova le is tettem a kabátom és a cipőm.Amint tovább mentem jobbra egy kis konyha fogadott,bal oldalamon pedig a fürdő.Egyenesen pedig egy nappali,ami abból állt hogy két fotel,egy kis asztal,és egy Tv.De úgy látszott,hogy ezt már a szobatársam hozta.Innen pedig egy ajtó nyitott a hálószobába,ami gyönyörűen nézett ki.Hm,a szobatársamnak igazán jó ízlése van!És valójában...Ott ült az ágyon Olívia.Szőke tincsei kontyba volt fogva,amit virágokkal díszített.Ruhája igazán tükrözte a személyiségét.Sportos,de imádja a divatot.
-Szia!Nagy szép lett a szoba!-dicsértem meg.
-Szia!Köszi.A nevem Mezei Olívia,de csak Liv.-mutatkozott be.
-Az enyém pedig Hortay Csenge-mondtam.
-Úúúú!Hívhatlak Horinak?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Persze.Ez tetszik-mosolyogtam.
-Na ugye!Amúgy nem láttalak a gólyatáborban...-mondta.
-New Yorkban nyaraltam akkor.És,hogy ha ez így már elő jött akkor tessék!-nyújtottam neki át egy Cameron Dallastól szerzett aláírást,ugyanis egy csomó posztere van róla.Hála Istennek,kettő aláírásom van tőle.
-Juj,nagyon szépen köszönöm!-mondta.-Gyere ide!-invitált az ágyára.
-Amúgy mesélj milyen az osztály?-kérdeztem miközben helyet foglaltam.Majd elkezdett mesélni.Rengeteget beszélgettünk.A hangos bemondó zavart meg minket.
-Akkor barátnők?-kérdeztem.
-Nem...Legjobb Barátnők!-mondta,majd megöleltük egymást.Hihetetlen,hogy már is szereztem egy LB-t!Livvel felkaptuk a tatyónkat,majd elindultok a suli felé,ami 5 percnyire volt innen.Mire átértünk végig hallgattunk egy unalmas évnyitót,majd mehettünk is az osztályunkhoz,ami a második emeleten volt,a 21-es terem.Mire beléptünk az osztályba még nem voltak túl sokan itt.Még hiányoztak a "Plasztikok",és még 2 fiú.Gondolkozásomat Liv zavarta meg.
-Hori,Hori,Hori!Itt vagy?-kérdezte miközben a kezével hadonászott előttem.
-Persze,csak gondolkoztam.Amúgy milyen sportcsapatok van itt?-kérdeztem.
-Hát,ami közel van az PKSE,meg még a PFSE,meg talán a...PSI.Talán ennyi miért?-kérdezte.
-Tudod szeretnék kézilabdázni,mivel a volt egyesületem már "felmondott"-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.
-Megyünk együtt a PKSE-be?-kérdezte.
-Persze!Amúgy Pesti Kézilabda Sport Egyesület?-kérdeztem.
-Ühüm-hümmögött.
-Le jössz velem a büfébe?-kérdeztem,mire ő bólintott.A sor hamar lement,én egy Colát,Liv pedig egy Fantát vett.Amint felértünk az osztályba,már csak a Plasztikok és egy fiú hiányzott.Livvel helyet foglaltunk az utolsó előtti padban.A következő pillanatban pedig megérkeztek a Plasztikok.Hát mit ne mondjak nem valami szépek...Mielőtt leültek volna a helyükre eljöttek a padunk előtt,és azt meglökték.Ezzel a lendülettel,pedig kiborult a kólám.Azonnal felpattantam,még mielőtt rám folyt volna sz előbb említett ital.
-Te normális vagy?-üvöltöttem.Na ekkor már az egész osztály ránk figyelt.
-Nyugalom nem kell üvöltözni!-mondta az egyik.
-Panna álljál le!-jött oda az egyik fiú.
-Jaj,Bence!Minek véded őt,hiszen nem is ismered!-hisztizett.
-Igaza van Bencének,álljál le Panna-helyeselt az osztály.A következő pillanatban belépett egy 40-es éveiben járó férfi.Gondolom ő az Ofőnk.
-Gyerekek üljetek le a helyetekre!-mondta,mire mindenki leült.Mögöttünk ült Bence és még egy fiú.
-Na szóval,én Bertegő Imre vagyok.Én leszek az osztályfőnökötök.Idén bevezették az iskolánkba,hogy szekrénybe kell pakolni.Mindenkinek kiosztok egy papírt,amin rajta lesz hogy hányas szekrény,és a kódja!-fejezte be Imre bá.A lapokat Miki osztotta ki (Livtől tudom,hogy kit hogy hívnak) a lapokat.Az én szekrényem a 2 emeleten,a 13-as szekrény.A kódom pedig nem más mint,hcs1114b13.Mondjuk nem olyan nehéz.De kicseszésemre nem a 14-es szekrényt kaptam.Az a szerencse számom.Kíváncsi vagyok,hogy ki kapta azt meg.Az óra hamar eltelt.Ma lesz 4 ofink,és utána mehetünk haza.Nos,miután kicsöngettek elindultam a szekrényem keresésére.Nem kellett sokat,hiszen nem volt messze a termünktől.Liv a 20-as számú szekrényt kapta,mellettem pedig sajnálatos módon,az egyik Plasztik,Hanna van.Imre bá' megengedte,hogy a kollégiumosok haza menjenek,pár cuccért a szekrénybe.Livvel elindultunk.Én pár krémszínű virágot,pár képet amiket a minap csináltam Livvel,és egy különleges kép.A nagymamám és én vagyunk rajta,aki pár évvel ezelőtt hunyt el.Nagyon közel állt hozzám,ezért akarom,hogy itt is velem legyen.Ezen kívül,még pár smink és a szokásosak.Livvel kidíszítettük a szekrényünket.Vagyis én majdnem a kezemben tartottam a StarBucksom,amit az előbb vettem,és a kezemben vizsgáltam a képet.Plusz,még egy szerencse medált,amit szintén ő adott.Minden tökéletesen ment,addig amíg meg nem jelentek a Plasztikok.Megfagyott a levegő az egész folyosón megfagyott.Ma már ez a második.Először azt hittem tényleg békén hagynak,ám ahogy Hanna befordult a szekrényéhez,és a táskájával,engem direkt meglökve,ki ejtettem a medált,ami a földön darabokra tört.A StarBucksom szintén vele repült,ezzel eláztatva a képet.Sírva rogytam a földre,ám egyszer csak valaki megölelt.Nem tudtam ki volt az,de jelen esetben bárki megfelelt.Megfordultam és vissza öleltem.Nem láttam mást,csak a kezén,egy 14-es számot tetoválva...
